A raktározás gyakorlatilag minden iparágban jelen van, és a kereskedelem szervez részeként az adott terület igényeihez igazodva nyújt tökéletes megoldásokat a torolásra és az árumozgatásra. Ennek megfelelően rengeteg különféle állvány létezik, hiszen más-más kritériumoknak kell megfelelni például az építőiparban, a mezőgazdaságban vagy a vendéglátásban. Az igazán jó állványrendszer, legyen az bármilyen típusú, igazodik az adott szegmens raktározási szokásaihoz, a használata pedig minden esetben praktikus és gazdaságos.

Nehéz állványra olyan területen van szükség, ahol a termékek, árucikkek nagy mennyiségben való nehéz raklapos tárolása elengedhetetlen. Mint minden állványrendszernél, a nehéz állvány esetében is különösen fontos szempont az egyszerű és gyors, mégis maximálisan biztonságos kiépíthetőség, valamint az optimális helykihasználtság.

A nehéz állvány és a LIFO-elv

A raktározásban alapvetően két elv létezik, a FIFO és a LIFO. Mindkét kifejezés angol mozaikszó. A FIFO jelentése first in, first out, azaz első be, első ki, és az elv lényege, hogy az időben elsőként polcra került árut/terméket veszik le elsőként. Ezt elsősorban akkor alkalmazzák, ha a lejárati idővel is számolni kell, például gyógyszerek vagy élelmiszerek esetében, mivel a szavatosság lejárta után a termék használhatatlanná válik. Ebben a rendszerben a raktárkészlet folyamatos mozgásban van: amint leveszik az állványtól az árut, a helyére gördül a következő, éppen ezért esetében a halmozás nem lehetséges.

A LIFO-elv a first in, last out angol kifejezés rövidítése, ami azt jelenti, hogy első be, utolsó ki. Tökéletesen használható olyan termékek esetében, amelyeknél a tárolási idő nem tényező, és elsőként is nyugodtan le lehet venni a polcról az utoljára felpakolt raklapos terméket. Jó példa erre az építőiparban alkalmazott anyagok tárolása. A nehéz állvány rendszerek rendszerint a LIFO-elv alkalmazásakor használatosak, amikor a halmozás gond nélkül megvalósítható.